2014 nyarán egy tanácsadócégnél dolgoztam mint informatikai tanácsadó. Ennél a társaságnál hagyomány volt, hogy minden évben június-július körül Tatára kirándultunk közös lazulás/csapatépítés címén. Ebben az évben sem volt ez másként. Az első nap volt hajózás, sport programok, este pedig természetesen buli a helyi szórakozóhelyeken.

Az előző sérülésem miatt már tudtam, hogy a térdem nem biztos, hogy a legjobb állapotban van, ezért az akkor megvásárolt térdrögzítőt vittem magammal mindenhova, így Tatára is. Az valahogy elkerülte a figyelmemet, hogy a programban meg volt adva, hogy focizás is lesz, így persze a rögzítőt gondosan becsomagolva a kocsi csomagtartójában hagytam és így indultam le a partra, ahol is közölték, hogy akkor most focizunk egyet.

Kicsit aggódtam, hogy mi lesz ebből, mindig nagyon vigyáztam, hogy ne terheljem túl a lábamat, a foci meg nem a legkímélőbb sportok egyike. Sebaj! - gondoltam. Itt az idő kipróbálni, hogy mennyit javult a lábam, nem fogom magam kislány módjára kivonni a közös - ráadásul sport - program alól. Mivel több sportoló is volt a csapatban, segítettek rendesen bemelegíteni, hogy nehogy valaki lesérüljön. El is kezdtük a játékot és nem is volt baj kb. 10 percig, amikor is a labdát utolérve meg akartam állni, de elcsúsztam a vizes füvön. Csak egy reccsenést hallottam és éreztem, hogy most nem az jön, hogy felpattanok és rohanok tovább.

Ott maradtam a földön és nagyon fájt a lábam. A térdem szinte azonnal el is kezdett dagadni, láttam, hogy ez így nem lesz jó. Rögtön hívtam is az UNION Call Centerét, hogy a PrivateMed biztosításom terhére lássanak el. Nem telt el egy óra és már hívtak is, hogy sürgősen be kellene mennem Budapesten az EMINEO orvosi ügyeletre. Mivel járni még ha nagyon lassan és fájdalmasan is, de tudtam, nem gondoltam, hogy Nekem Budapestre kellene mennem, különben is, még este buli van.

Így utólag visszagondolva lehet, hogy a halogatás hiba volt. Másnap beszenvedtem magam a volán mögé és egy félreeső földúton kipróbáltam, hogy elég erősen tudom-e nyomni a féket. Ez olyan jól sikerült, hogy még az ABS is bekapcsolt, így el tudtam indulni az ügyeletre és nem kellett senkit megkérnem, hogy vigyen el.

Az ügyeletre beérve rögtön meg is röntgeneztek és megállapították, hogy a lábszárcsontomból letört egy darab, vélhetően a külső oldali térdszalag csontos kiszakadásáról van szó. Egy nagy tűvel kiszívták a felgyülemlett folyadék egy részét a térdemből, így már sokkal kevésbé fájt az egész és volt esélyem felvenni a térdrögzítőt is.

Ezt követően 2 hétig voltam otthon és pihentettem a lábam, majd utána 2 hétre elmentem nyaralni Horvátországba. Vettem még egy térdrögzítőt, így be tudtam menni a tengerbe is, csak cserélgetni kellett őket, hogy a só ne kezdje ki a lábamat. Mire letelt a nyaralás, már viszonylag jól tudtam lépcsőzni a járásom pedig szinte teljesen jó lett.

Így visszagondolva elég nagy szerencsém van, hogy ennyivel megúsztam a dolgot.