Az előző post-ban már megírtam, hogy hogyan sérültem meg először, most jöjjenek a következő felvonások.

2013-ban egy kollégámmal elmentünk az egyik zuglói squash terembe, hogy játszunk egyet. Egyikünk sem profi játékos, de nagyon szeretjük ezt a sportot, így gondoltuk, hogy hetente el fogunk járni együtt játszani. A játék előtt rendesen bemelegítettünk, nehogy megsérüljünk, nekem mégis sikerült...

Kb. a játék felénél ahogy próbáltam elérni a labdát, a lábam letapadt és ráestem. Felkelni magamtól már nem tudtam, a kollégám segített fel és kísért le a pályáról. Rögtön jeges borogatást tettünk a térdemre, mert abban biztosak voltunk, hogy ez az esés minden volt, de jó biztosan nem. A hely személyzete nagyon kedves volt, mindenben próbáltak segíteni. Kb. 30 perc jegelés után elmentünk letusolni, majd haza indultunk. Még vezetni is tudtam, a térdem nem dagadt fel. Nagyon örültem, mert azt hittem megúsztam a dolgot, de a lábam nem tartott rendesen.

Másnap elmentem egy gyógyászati segédeszköz boltba és vettem egy olyan merevítőt, amit fel tudtam venni a nadrág alá, így nem is maradtam otthon, hanem bejártam dolgozni. Vezetni és járni bár bicegve és lassan de tudtam, így nem volt akadály. Így visszagondolva lehet, hogy inkább orvoshoz kellett volna menni. Ettől kezdve a térdem érezhetően instabil volt, térdrögzítő nélkül már semmilyen sportot nem műveltem, de a squash pályára visszatértem, valamint teniszeztem is.