Az előző bejegyzésben írtam, hogy a vizsgálatig volt 6 hetem. Ez idő alatt már nem nagyon mertem csinálni olyan sportot, amihez a térdem is kell. A squast teljesen abbahagytam és spinnning helyett is egy kranking nevű szerkezetet próbáltam ki, ami nagyon hasonló elven működik mint a spinning, csak nem lábbal kell tekerni, hanem kézzel kell ugyanezt a mozgást végezni és a fogantyúk pont szemben vannak.

Ezekkel telt az idő a vizsgálatig, amire Nagynénémmel mentem el. Eléggé rá voltam görcsölve a dologra, mivel féltem, hogy műtét lesz a vége a dolognak. Mint egy 30 perccel a vizsgálat időpontja előtt érkeztünk, így volt idő megkeresni a rendelőt. Ez egészen pontosan a pasaréti úti Vasas Sporttelep főépületében van. Belépve az épületbe balra el kell menni a folyó végéig és pont szemben van egy kis ajtó azon kell bemenni. Csak azért írom le, mert nekem elsőre ez nem volt teljesen egyértelmű.

Belépve az előtérbe egy hosszú folyosóra jutunk, ami a recepcióhoz vezet, jobbra és balra nyílnak a vizsgálók. Még így is volt 10 percem, így a recepciós hölgy az adataim felvétele után megkért, hogy foglaljak helyet. Amíg vártunk, a szemközti falon lévő sporteszközöket lehet nézegetni. Szinte csak olyan sportok kellékei vannak kifüggesztve, amelyekben a térd komolyan sérülhet. Plusz poén, hogy a teniszütők, sílécek, stb. egyike sem fiatalabb mint 30 év. Van ott talán még 100 éves síléc is.

Az előttem lévő páciens korábban távozott, így gyorsan sorra is kerültem. A doki nem egy fehér köpenyben jött ki, hanem egy céges póló volt rajta, de olyan nyugalmat árasztott, hogy még a bemutatkozás utáni első kérdésen sem ütköztem meg nagyon, amely valahogy így hangzott: "Na Tamás, mit műtünk?"

Mondtam, hogy a térdemmel van probléma, de azt, hogy műtjük vagy sem, annak az eldöntését inkább rá bíznám. A korábbi bejegyzésekből olvasható, hogy nem egy sérülésem volt, így vittem magammal minden leletet, amiket átadtam és persze mindent szépen át is néztünk együtt. Én mondtam a történetemet, a doktor nézegette a képeket meg a papírokat és hümmögött. Majd egyszer csak annyit mondott, hogy most inkább nem mond semmit, inkább feküdjek fel az ágyra cipő nélkül és megnézi a lábaimat.

Fel is feküdtem mint aki arra vár, hogy ott helyben rögtön meg is műtik. Kicsit be voltam szarva, hogy most mi következik. Megfogta először a jó lábamat, hajtogatta, meg valami spéci fogással mozgatta és konstatálta, hogy minden rendben. Aztán jött a másik térdem amivel ugyanazt csinálta, de az egyik mozdulatnál ki tudta mozdítani a térdemet valahogy. Én a mennyezetet néztem és nem nagyon láttam, hogy mi történik, de Nagynéném aki oldalról nézte az egészet azt mondta, hogy olyannyira elmozdult az alsó lábszáram, hogy szabad szemmel laikusként is látta, hogy ez valószínűleg nem normális. A doki megint csak hümmögött, megköszönte, hogy megvizsgálhatott, majd elmagyarázta, hogy mi is történt.

Az elülső keresztszalagom szakadt el, ami egészen biztos a lábmozgatós vizsgálat alapján. Valószínűleg nem most történt, hanem már régebben és azért hümmögött eddig, mert ezt már másnak korábban illett volna észrevennie, ugyanakkor nagyon elismerően beszélt azokról az orvosokról akik korábban kezeltek. Nekem ez igazából már mindegy is volt, csak az ítéletre vártam, amelyet meg is kaptam gyorsan.

A keresztszalag szakadással lehet élni, csak nem teljes életet és a műtét sem kötelező. Ha nem akarom, nem csinálnak vele semmit, de akkor a sportról le kell tenni. Ezt persze nem akartam, úgyhogy rögtön rá is tértünk arra a részre, hogy hogyan lehet megcsinálni. Ez a műtét volt, amitől annyira féltem. Tállay Úr megnyugtatott, hogy nincsen ok aggodalomra, több mint 200 ilyen műtétet csinál évente és elég szépen felépülnek az emberek, nem kell ettől félni, de csak így fogok tudni sportolni később.

Rá is álltam erre a műtét dologra, nem akartam halogatni, előbb vagy utóbb elkerülhetetlenné válna, akkor inkább essünk túl rajta most. Kaptam két tájékoztatót, az egyik a műtét előtti és utáni időszakról szólt részletesen leírva, hogy mi fog történni, milyen lesz a felépülés, mit szabad és mit nem. Amúgy ez le van írva a rendelő honlapján is. A másik anyag arról szólt, hogy a műtét előtti vizsgálatokat és altatóorvosi konzultációkat hogyan és hol kell elvégezni. Mindezt olyan részletességgel, hogy már abból kitűnt, hogy van ebben némi gyakorlat.

Azt mondta, hogy várhatóan november közepén fog tudni megműteni, akkor lesz szabad hely, de másnap fel fognak hívni a pontos időponttal. Kezet fogtunk és elbúcsúztunk, mondván találkozunk a műtét napján. Másnap hívtak is a sportkórházból (itt voltak a későbbi vizsgálatok meg a műtét is), hogy ha nekem is megfelel, várnak sok szeretettel október 22-én reggel. Mondtam, hogy "de hát novemberről volt szó"! Persze elfogadtam a javasolt időpontot és már azon gondolkoztam, hogy a vizsgálatokat hogyan kell majd elvégezni, meg hogy kb. mikor kell ennek nekiállni.