Itt már nem fogok olyan részletességgel írni, mert nem történnek olyan gyorsan a dolgok. Megsérülni igen gyorsan lehet, a felépülés viszont nem megy egyik pillanatról a másikra. Amikor ezt a bejegyzést írom, akkor már több mint 4 héttel vagyok a műtét után és így visszagondolva nem is volt ez olyan rémes. Persze fájt a lábam, meg nagyon kellemetlen, hogy nem lehetett behajlítani és hogy meg kell kérni valakit, hogy adja rád a zoknit, de mindez eltörpül amellett, hogy ha ez nincs, akkor a jövőben nem nagyon tudnék sportolni.

Az első kontrollvizsgálaton mondták, hogy lassan el kell hagyni a mankót. Én ezt igen komolyan vettem és már másnap megpróbáltam mankó nélkül járkálni. Sajnos ez nem nagyon ment és valahogy meg is erőltethettem a lábamat, mert estére már iszonyúan fájt egy ponton a térdem felett pár centivel és nem is nagyon volt jó megemelni. Kicsit kétségbe is estem, ezért írtam Tállay Andrásnak egy e-mailt, amiben leírtam, hogy fáj a térdem külső oldala a térdkalácstól kb 3 centire a combom felé. Kb. 20 perc múlva jött is a válasz, hogy nincs semmi gond, ilyen előfordulhat. Állítani kell a rögzítőn, hogy nem nyomja ugyanazon a ponton a lábamat és jegelni kell intenzíven. Ezt betartva nem is volt semmi gond, 3-4 nap alatt el is múlt a fájdalom.

Persze a 3. heti kontrollra nem akartam már mankóval menni, ezért a 2. hét végén újra elkezdtem próbálgatni, hogy mit bír a lábam. Először csak amikor a konyhában csináltam szendvicset akkor tettem le a mankót és ha kettőt kellett lépni, azt úgy tettem meg, hogy kapaszkodtam a pultba, de a mankót nem használtam. Amikor ez már elég jól ment, akkor kipróbáltam, hogy csak egy mankóval megyek a WC-re, meg az ebédlőbe. Ezek pár lépéses távolságok. Az elején az is furcsa volt, hogy az ép lábamat ennyire terhelem. A nap végére ez már egészen természetes volt, így két nappal később reggel ébredés után az ajtóig már mankó nélkül indultam és csak néhány lépés után támaszkodtam rá. Ez így ment egy napig, majd másnap már a lakásban teljesen mankó nélkül közlekedtem.

Lehet, hogy van akinek ez gyorsabban megy, nekem sajnos ennyi idő kellett, hogy ez sikerüljön. Azért a kontrollra már tudtam olyan stabilan járni mankó nélkül, hogy már a biztonság kedvéért sem kellett azt elvinnem magammal. Persze tömegközlekedve még nem jutottam volna el a rendelőbe, kocsival vittek.

A második kontrollvizsgálaton hajlíthattam be először a lábamat, ami 45 fokig ment fájdalommentesen. A rögzítőt beállították, hogy 50 fokig mozoghasson, tovább ne. Sajnos még éjszaka is viselnem kellett a rögzítőt egészen az első gyógytornáig, amire következő héten hétfőn került sor.