A műtét napja, 2015. október 22. Már reggel 5-kor ébren voltam. Persze előző este bepakoltam mindent. Pizsamák, pólók, fehérnemű, zokni, tisztálkodószerek, papucs, stb., ahogy egy kórházba menni kell. Reggelre már nem maradt más, mint a fürdés, borotválkozás és indulhattam is.

Előző este még ettem egy kínait, mert nagyon szeretem és tudtam, hogy egy darabig ilyen most nem lesz. 6 után már nem volt szabad semmit sem ennem, 10 után pedig már nem ihattam semmit, addig is már csak vizet délutántól. Nem voltam ettől annyira feldobódva, mert kicsit megfájdult a torkom, jó lett volna valamivel öblíteni, de erre így nem kerülhetett sor.

6-kor érkeztek Anyukámék és indultunk is a kórházba. 6:40-kor már fent is voltunk a sebészeten, ahol rögtön kaptam egy karszalagot, hogy össze ne tévesszenek senkivel, majd megmutatták az ágyamat, szekrényemet és kérték, hogy foglaljam el a helyemet. Átöltöztem pizsamába és vártam, hogy elkezdődjön a vizit. Közben szépen sorban megérkezett a többi beteg is, akik szintén műtétre jöttek. Mint kiderült a hosszú hétvége miatt aznap 12 vagy 13 műtét volt, ami az átlagos 7-8-hoz képest egy igen nagy mennyiségnek számít.

Mondta Ildikó az ápolónő, hogy én leszek az első akit műtenek, hamarosan érkezik Tállay Úr, majd az aneszteziológus, mindkettejükkel lehet még beszélni a műtét előtt.

Meg is érkezett Dr. Tállay András, aki megkérdezte, hogy jól vagyok-e? Van-e valamilyen kérdésem a műtét előtt? Van-e valamilyen betegségem? Az utolsó kérdésre mondtam, hogy kicsit fáj a torkom, de semmi extra. Mondta, hogy ok, de mivel ez nem életmentő műtét, ezért a maximális biztonságra törekszenek, tehát ha nem vagyok műthető, akkor inkább elhalasztják a dolgot. Mint megtudtam, ha bármilyen gyulladása van az embernek, akkor meg kellene várni, amíg az elmúlik.

Jött az aneszteziológus is, aki megnézte a torkomat és annyit mondott, hogy így altatásban biztosan nem fogják megcsinálni a műtétet, mert gyulladt torokkal nem altathatnak el, de epidurális érzéstelenítéssel van még rá lehetőség. Visszajött Ildikó az ápolónő és megkért, hogy menjek át a gégészetre, ahol megvizsgálnak és megmondják, hogy műthető vagyok vagy sem.

Átmentem az 5. épületbe, felkerestem a gégészt, aki megvizsgálta a gégémet, torkomat, mandulámat, orromat, fülemet, egyszóval kb. mindent és azt mondta, hogy egyáltalán nem rossz a helyzet, nyugodtan megműthetnek epidurális érzéstelenítéssel. Visszamentem és ezt elmondtam az ápolónőnek is, aki megkért, hogy akkor feküdjek vissza az ágyba és várjak. Közben a műtétek elkezdődtek, így lettem elsőből utolsó.

Ahogy mentem vissza a sebészetre, találkoztam egy ismerősömmel, akit szintén Tállay András műtött. Nála kicsit más volt a helyzet, mert 2 nappal korábban sérült meg, de rögtön műteni kellett, mert leszakadt egy darab porc a térdéből. Ő következett utánam a műtőben.

Dél lett mire szóltak, hogy lassan én jövök. Leborotválták a lábamat és kaptam egy fél pici kék pirulát amire azt mondták, hogy ettől sokkal jobb lesz, egészen meg fogok nyugodni. Én még kicsit ki is voltam akadva, hogy csak egy felet kaptam és így nem is fog hatni, de megnyugtattak, hogy így is jó lesz. Le kellett vetkőznöm egy szál alsógatyára, majd fel kellett feküdnöm egy hordágyra, amivel betoltak először egy előkészítő helyiségbe, majd onnan a műtőbe. Addig emlékszem a dolgokra, hogy bekötik az infúziót, meg a vérnyomásmérőt rám teszik. Utána egy szíjat raktak a lábamra és itt elsötétült a kép.

A következő emlékem, hogy már az ágyamban fekszem és jönnek megröntgenezni a lábamat. Érdekes, hogy közvetlenül a műtét után beszélgettem az orvosokkal ahogy toltak kifelé, meg aki utánam jött mesélte, hogy egészen aktív voltam. Anyukám az ágyamnál várt a műtét után és neki még meséltem az érzéstelenítésről, hogy az nem is fájt annyira, meg arról, hogy előttem volt egy zöld lepel és nem láttam semmit a műtétből. Utána aludtam egy jót és gyakorlatilag minden kiesett.

Este jött az éjszakás nővér és mondta, hogy vizeletet kell produkálni, különben jön a katéter. Na ezt nagyon szerettem volna elkerülni, így addig próbálkoztam, míg este 9 körül sikerült vizeletet produkálnom. A durva az volt, hogy a csípőm környékét csak kb éjfél felé kezdtem rendesen érezni, így kb. 12 óra volt mire teljesen elmúlt az érzéstelenítés hatása. Ez idő alatt tilos volt megmozdulni, a fejemet sem emelhettem fel.

Beteszek ide egy videót arról, hogy hogyan is megy a műtét.