Az első nap a műtét után nem telik valami izgalmasan. Jönnek-mennek a látogatók, mindenkihez érkezik a családja, barátai. Igazából az egészet még így is elég eseménytelennek írnám le. A legjobb elfoglaltságunk a netezés, filmezés, olvasás és lábtornáztatás volt.

Mivel egész éjszaka alig aludtam valamit és azt is sikerült hánykolódva tenni, iszonyú fáradt voltam már délutánra, de aludni mégsem tudtam. Az esti lázmérés alkalmával már nem is 36,5-öt mértek, hanem 37,5-öt, amitől kicsit megijedtem, mert azt mondták, hogy az emelkedő testhőmérséklet gyulladásra utalhat. Reméltem, hogy csak a kimerültség okozza ezt az egészet és nincsen nagyobb baj. Este amikor jött az ápolónő kértem egy fájdalomcsillapítót, de úgy voltam vele, hogy altató még nem kell, ha el fogok tudni aludni. Sajnos ez este 10-ig nem sikerült, így a kapott járókerettel megindultam a nővérszoba felé, hogy kérjek egy altatót.

Sosem szedek gyógyszert feleslegesen, de úgy voltam vele, hogy ha ez kell ahhoz, hogy ki tudjam magam pihenni, akkor most kivételt teszek. Altatót meg még úgysem vettem be soha, ezt is ki kell próbálni egyszer. Meg is kaptam a bogyót, de mivel mindkét kezemre szükség volt, a pizsama nadrágján meg nem volt zseb, így ott helyben be is vettem a kapszulát. Sajnos nagyon tapadós volt a külseje és nem csúszott le víz nélkül, így viszont míg visszaértem a kórterembe elkezdett szétmállani a számban. Tartottam tőle, hogy így talán nem lesz elég hatásos, de emlékeim szerint egy óra múlva már aludtam és reggelig egyszer sem keltem fel.

A pihentető alvás a testhőmérsékletemen is segített, reggel már csak 36,1 fokot mértek és sokkal jobban is éreztem magam. A reggeli vizit után jött a gyógytorna, amikor megtanultunk pár új feladatot, majd elsajátítottuk a mankóval történő egyenes vonalú egyenletes mozgást, meg a lépcsőzést is. nagyon sokat segített, hogy korábban a járókerettel gyakoroltunk, mert igazából nagyon hasonlít a két mozgás, csak a mankó sokkal kompaktabb és egyszerűbben kezelhető. Cserébe a kilincsek mozgatása és kapcsolók nyomkodása meg a járókerettel könnyebb, mert azt el lehet simán engedni, míg a mankót nem nagyon.

A lépcsőzés sem olyan bonyolult. Lefelé először letesszük a két mankót egy fokkal lejjebb, majd lelépünk a műtött lábbal, utána pedig a jó lábbal mellé és ezt így folytatjuk amíg le nem értünk. Felfelé pont fordított s sorrend. Olyankor először a jó lábunkkal lépünk fel, majd visszük a műtött lábat és a mankót.