Figyelem! Az alább leírt tornát az én esetemben a gyógytornász írta elő ismerve a műtéti eljárást. Koránt sem biztos, hogy az itt leírtak minden keresztszalag műtét esetén alkalmazhatóak!

Rögtön a műtét utáni első reggel valamikor 8 óra körül megérkezett a gyógytornász, aki szakmájához híven nem orvosi köpenyben és fehérben jelent meg, hanem lila sportruházatban. Mivel négyen voltunk a szobában akiknek keresztszalag műtéte volt, először velünk kezdett. Adott egy papírt, amin összesen 13 feladat volt felsorolva, de egy ki volt húzva, mivel a lábunkat mi nem hajlíthattuk egyáltalán.

Először is teljesen fekvő helyzetbe kellett kerülni, majd a karokat magunk mellé kellett tenni. Légzésgyakorlattal kezdtük, ekkor belégzéskor a karokat fel kellett emelni és hátra kellett vinni a fej fölé, majd kilégzésre vissza kellett engedni a test mellé. A karok közben végig egyenesek maradtak. Ezt 3-5ször ismételtük meg.

Utána áttértünk a láb tornáztatására. Bokaintegetéssel kezdtünk, ami azt jelenti, hogy a lábfejünket hol előre, hol hátra mozgattuk még mindig fekvő helyzetben. Ezt 10-szer kellett megismételni. Utána jött a bokakörzés, 5-ször mindkét irányba. Ha ezzel is végeztünk, akkor a combot kellett lefeszíteni az ágyhoz 10-szer egymás után amennyire csak lehetséges. Ez kb olyan, mintha a térdhajlatot akarnánk belenyomni az ágyba minél erősebben.

A fentiek a viszonylag egyszerűbb gyakorlatok, amiket fekve is bármikor gond nélkül el lehet végezni egy jó könyv olvasása közben is. A többi feladathoz már a könyvet le kell raknunk, de egyáltalán nem nehezek. Elsőként az egészséges lábat be kell hajlítani úgy, hogy a lábfej a műtött láb térdének a vonalában vagy picit az alatt legyen. A műtött lábat pedig 10-szer egymás után ki kell mozdítani jobbra. A sarok csúszhat az ágyon, de sokkal egyszerűbb a gyakorlat, ha picit emeljük közben. A műtött lábat vissza kell tenni az egészséges láb mellé, majd a medencét meg kell emelni 10-szer. Az egészséges láb marad talpon, a műtött lábat pedig 10-szer a levegőbe emeljük úgy, hogy a combunk az ággyal 45-60 fokos szöget zárjon be. Csak az elején nehéz megemelni a lábat, a 3-4. nap után már nagyon könnyen fog menni.

Az első nap több feladatot nem is kellett végezni, már csak a nyújtás volt hátra. Ez abból áll, hogy a merevítőt le kell venni, a sarkunkat pedig fel kell tenni a polcoláshoz használt párnára, de a láb többi részét nem kell alátámasztani. Így kell maradni 10 percig, majd vissza kell venni a rögzítőt. Ezek nagyjából az alapgyakorlatok, következő napon jöttek a keményebb feladatok.

A műtétet követő 2. napon elvégeztük újra a fenti gyakorlatokat, de még a nyújtás előtt kaptunk extra feladatokat is. Elsőként a műtött lábat nem egyenesen kellett felfelé emelni, hanem cikk-cakkban, miközben az egészséges láb talpon volt. Ha a lábemelésekből nem lett volna elég, akkor meg kellett emelni a lábat újra és az arab számokat kellett lerajzolni a levegőben 1-től 10-ig. Később ezt tovább kellett rajzolni 20-ig, majd 30-ig. Ha minden nap egyel tovább rajzoljuk a számokat, akkor a 3 hetes kontrollig pont eljutunk a 30-ig.

Ezt követően át kell fordulni hasra a műtött láb irányában, hogy azt ne nagyon kelljen a levegőbe emelni és megtartani. A fejet le kell tenni az ágyra lábakkal pedig a lábujjakon kell támaszkodni. Ekkor a lábat minél egyenesebbre kell feszíteni, igazából úgy mint amikor a térdet az ágyba akarjuk nyomni, csak most a plafon felé kell tolni.Ha ezzel megvagyunk, akkor a lábat 10-szer oldalra kell mozdítani. Itt is lehet csúsztatni a lábat, de meg is lehet emelni. Majd utolsó feladatként a műtött lábat 10-szer fel kell emelni. Nem kell nagyon, elég egy pár centire elemelni a lábat az ágytól.

Az ismétlésszámokat napról napra kell emelni és legalább 3-szor minden gyakorlatot meg kell csinálni. Többször is lehet, ez csak a minimum. Azért túlzásba sem szabad esni!