A műtét előtt elvégzendő vizsgálatokban nincsen semmi különleges, de egy napot rá kell szánni, mert azért várni kell minden vizsgálatnál. Amit meg kell csináltatni:

• Vér és vizelet vizsgálat,
• EKG,
• Mellkasröntgen.

A papírra amit kaptam, az volt írva, hogy a vizsgálatra reggel fél8 és 8 között kell mennem. Aznap amikor ezt szerettem volna megcsináltatni (instrukció szerint kb. 1,5-2 héttel a műtét előtt), nem értem volna oda a megadott időben, ezért felhívtam a kórházat, hogy akkor most mit csináljak? Menjek másik napon vagy érkezhetek később is? A telefonban a hölgy nagyon kedves volt és elmondta, hogy mehetek később is csak fél10 előtt érjek oda, mert a vért csak 10-ig veszik le és előtte ne egyek vagy igyak semmit.

Odaértem a kórházba délelőtt 9 órakor és egyből az 5. épület felé vettem az irányt, ahol a kartonozó is van. Itt elmondtam, hogy műtétem lesz és annak a vizsgálatait jöttem megcsináltatni. Felvették az adataimat, de csak annyit mondtak, hogy menjek a 6. ajtóhoz és kopogjak. Kb. 9:10 perc volt amikor az ajtóhoz értem. Ki volt írva, hogy műtét előtti vizsgálatokra a beutalót 7:30 és 9 óra között adnak ki. "Ez érdekes lesz" - gondoltam és bár az volt kiírva, hogy ne kopogjak, én azért bekopogtam, mert a tájékoztatóban az állt, hogy ha nincsen kint senki akkor kopogjak. Meg is jelent egy hölgy az ajtóban, aki lecseszett, hogy miért kopogok, meg különben is elkéstem!

Kedvesen elmondtam, hogy pont ezért telefonáltam előtte, hogy ezt az esetet elkerüljük és azt mondták, hogy 9:30-ig jöhetek. Azért megkaptam a beutalókat és indulhattam az első célállomás, a vérvétel felé. Ettől féltem a legjobban. A vérhígítót be merem adni magamnak is, de az, hogy más megszúrjon, pláne hogy a karomon, az nagyon nincs rendben. Odaérve az ajtóhoz éppen kijött az ápolónő, akinek a kezébe akartam nyomni a kapott beutalót, de nem vette el, csak annyit mondott, hogy "Ki van írva az ajtóra, hogy be kell dobni a nyíláson!". Ja, gondoltam a szabály az szabály, hát miután becsukta az ajtót, bedobtam a cetlit az ajtón erre a célra vágott nyíláson. A folyosó telis-tele volt gyerekekkel, apukákkal és anyukákkal, akik a gyerkőcök sportorvosi vizsgálatait jöttek elvégeztetni. Ennek ellenére 5 perc sem telt el és már hívtak is be.

Mondtam, hogy miért jöttem és néhány adat egyeztetése meg a kezem ingből való kiszabadítása után már elő is került a tű meg az ampullák. Mondtam a hölgynek, hogy én ettől most egy kicsit félek, de nagyon megértő volt. Mondta, hogy forduljak el és meséljek a munkámról vagy hogy mit sportolok. Még el sem kezdtem mesélni, már kész is volt az egész vérvétel és szinte nem is éreztem semmit. Nem tudom, hogy ki volt név szerint a hölgy, de nagyon köszönöm a kedvességét, most már sokkal kevésbé félek a vérvételtől.

Mikor végeztünk, kaptam egy kicsi poharat majd útbaigazítottak a mosdó felé, ahol a pohárba kellett pisilnem, majd ott kellett hagynom a kézmosó felett egy direkt erre a célra kialakított polcon, ahonnan időről-időre elhordták a mintákat vizsgálatra.

Következett az EKG! Volt előttem egy csomó gyerek én inkább a szülők korosztályába tartoztam. Egyszerre 4 fiút vagy 4 lányt hívnak be. Mikor odaértem éppen fiúk voltak bent, így itt egy 30 perces álldogálás jött. Amikor a következő fiús turnus indult, beálltam én is, hogy megyek be, de a doktornő megállított, mondván az apukáknak kint kell várniuk. Mondtam, hogy nem vagyok apuka, hanem a műtét előtti vizsgálatra jöttem. Ezzel rögtön az első helyre is kerültem és már vetkőzhettem is, hogy a tappancsokat rám tudják tenni. Bekentek valami zselés anyaggal és mondta a doktornő, hogy lazítsak kicsit. kb. 1-2 perc alatt meg is volt az eredmény és már öltözhettem is fel, hogy tiszteletemet tegyem a röntgenen.

Ránézésre itt volt a leghosszabb sor, de csak azért, mert a leletre is rengetegen vártak. Egy kis ablaknál be kellett jelentkezni, utána pedig név szerint szólítottak. Az ablak mögött ülő hölgy nagyon el volt havazva, mert Ő volt aki az új betegeket fogadta, kiadta a leleteket és közben a telefonokra is válaszolt, szóval nem volt csoda, hogy kicsit lassabban haladnak a dolgok, pedig egy percre sem állt meg. 15 perc várakozás után sikerült nála bejelentkezni, majd újabb 5 perc múlva már hívtak is be a röntgenben. Lehet, hogy csak én vagyok túl nagy, de folyamatosan mozognom kellett a röntgennél, hol jobbra, hol balra. Nem tudták elég széles skálán állítani a gépet. Egyszer csak az orvos azt kérdezte, hogy:

- Nincs magának erős mellhártya-gyulladása?

- Szerintem nincs, azt azért érezném.

- Forduljon csak kicsit jobbra! - mondta az orvos, majd felkiáltott: Ja, az csak egy borda!

Na ez volt az a pont, amikor elkezdtem kicsit aggódni. Megköszönték a részvételemet és mondták, hogy üljek le és várjam meg a leletet, amit 5 percre rá meg is kaptam. A véreredményeim csak másnapra készültek el, de nem volt baj, mert azokat úgyis csak az altatóorvosi konzultációra kellett vinnem amire a műtét előtti pénteken került sor, erről a következő posztban fogok írni.