Az utolsó squash sérülésem után már tudtam, hogy nincsen más választásom, meg kell mutatnom a térdemet valaki olyannak, aki ért ehhez. Felhívtam egy barátomat, akiről tudtam, hogy vagy neki vagy valamelyik ismerősének volt térdműtéte és kértem, hogy ajánljon valakit.

Dr. Tállay András neve merült fel elsőként és mivel az egészségügyben nem vagyok annyira járatos, meg amúgy is bízom a barátaim ajánlásaiban, nem is kerestem tovább. Szerencsére egyből meg is kaptam a doki telefonszámát, de sehogy nem tudtam elérni. Pár nap próbálkozás után küldtem neki egy sms-t, hogy ki vagyok és miért keresem.

Éppen nyaralt, de így is szánt rám annyi időt, hogy kedvesen válaszolt, melyben leírta, hogy ha sürgős a probléma, akkor menjek be a Pasamedbe és valaki megnéz. Ha nem olyan nagyon sürgős, akkor kérjek egy időpontot és amikor hazajött, akkor megvizsgál. Mivel abszolút mozgásképes voltam, meg amúgy sem akartam máshoz menni, szépen betelefonáltam a rendelőbe abban a reményben, hogy 1-2 hét múlva mehetek is vizsgálatra.

Nem volt szerencsém, augusztus elején mondták, hogy szeptember 16-án már mehetek is. Kb. 6 hét. Hát nem voltam valami nagyon boldog, de úgy voltam vele, hogy ha meg kell műteni, minél közelebb van Karácsonyhoz, annál jobb, ezt a vizsgálatot sem kell elsietni. Úgyis leáll az ország december 10-én utána már a fű sem nő, a teljesítésigazolásokat meg azt a pár papírt amit még az ünnepek előtt alá kell írni, más is meg tudja oldani.

Ez alatt a pár hét alatt legalább volt időm utána olvasni, hogy mire is számíthatok. Annyi információt találtam a neten, amiből meg tudtam állapítani, hogy a szalagjaimmal valami nem lehet jó. Akik hozzám hasonlóan jártak, azok is a térd instabilitására panaszkodtak, ami jó esetben a hétköznapokban nem volt zavaró, de sportolni így nem nagyon tudtak ők sem. Egy dologban azonban minden leírás megegyezett: Egyszerűen a térd körüli izmok erősítése nem oldja meg a problémát, kizárólag műtéti úton lehetséges az ízület stabilizálása.

Ettől nem lettem boldogabb...